Az új tanár · CORE7: After-School

1. Sakuradai Gimnázium, főkapu. Reggel.

A Sakuradai-gimnázium kapuja előtt cseresznyefák sorakoznak, és a virágszirmok ugyan április elején is hullnak, de már lustábban, mint március végén. Megáll, ránéz a kapura, és sóhajt egyet — nem ideges, csak elgondolkodott.

CSABA (magában, halkan)

Második év. Új tanév. Akkor miért érzem mégis úgy, mintha az első napom lenne?

Mögötte két felsős lány suttogva sétál — az egyiket nem látják, csak a kéket-csillámló pónifarok-haját. HINA nem szól semmit, csak elsétál Csaba mellett, és olyan természetesen biccent egyet, mint akinek ez tényleg mindegy. Mögötte két fiú megáll, és egyikük majdnem nekimegy egy oszlopnak.

CSABA (magában)

Megint az új tanév. Lássuk, mit hoz.

2. 3.B osztályterem. Első óra.

A tábla előtt Csaba áll, krétával a kezében. Az osztály 28 gyerek, középtől középre, harmadik sorban AIKA. Fekete haj, vörös ombre a végén, arany szem, kar a padon, áll a tenyerén — pontosan abban a pózban, amitől a többi tanár szokott egy másodperce megakadni.

CSABA

Sziasztok. Polyák Csaba vagyok, az infó-szakos tanárotok. Tavaly óta a Sakuradai-gimi tanára vagyok, de a 3.B osztályfőnöki feladatát idén veszem át. Egyszerre kicsit furcsa is — sokakat látok közületek először, és sokakat tényleg meg kell ismernem.

Csaba végignéz az osztályon. A tekintete megakad egy másodpercre Aikán, mert Aika fölényesen néz vissza. Aika alig láthatóan megemeli a szemöldökét.

AIKA (halkan, a háta mögé, Akarinak)

Új tanár. Próbáljunk udvariasak lenni. Legalább két napig.

AKARI (suttogva, dühösen)

Ne foglalkozz vele, Aika-chan, csak egy tanár!

A pad mellett HINA — világoskék hosszú haj, kék szem — pislogva néz Csabára, és lassan, mintha kíváncsian elmosolyodik. Egyik fiú a hátsó sorban már a hatodik tollát ejti el, miközben Hinát próbálja látni.

CSABA

Az első feladatunk a következő: egy A4-es lapon írjátok le a neveteket, a kedvenc szabadidős tevékenységeteket, és egy dolgot, amit a tanártól vártok. Egy mondat mindenkitől. Rendben?

Az osztály elkezd írni. Aika nem siet — ránéz a lapra, aztán a tollra, aztán Csabára.

AIKA (magában, alig láthatóan elmosolyodva)

„Egy dolog, amit várok"… na. Lássuk csak.

Lassan, gondosan kihúz egy mondatot, megírja újra, majd ráírja: „Egy érdekes tanévet." — amit Csaba később olvas el.

3. Folyosó a szünetben.

Csaba kilép az osztályából, kezében a beszerzett papírkupac. A folyosó zsúfolt — tanulók ide-oda. A büfé felől cipő-csikorgás. Csaba lassan halad a tanári-szoba felé.

AKARI

SENSEEEEEEE!!

AKARI rohan ki a büféből, kezében két műanyag pohár forró kávé — egyik a barátnőjének. Egy bukógyakorlatot rögtönöz, amikor megpillantja Csabát. Sikít. Csaba reflexből megfordul. Akari a kávéval pont neki ütközik. A pohár átfordul. A forró kávé — szerencsére már csak langyos — végigfröccsen Csaba ingén.

CSABA

Még jó, hogy nem volt csípős a kávé. Nem ütötted meg magad?

Akari arca olyan vörös, mint Miyu-senpai haja egy szóátütős napon.

AKARI

J-jól, jól vagyok! Bocsánatot kérek… ezt… ezt majd… kifizetem!

CSABA

Az inget nem kell. A kávét se. Csak vigyázz a folyosón.

Akari menekül vissza a büfé felé. A sarokról MIYU, az osztályelnök figyel. Mély vörös, hullámos haj, hideg-arcú, magas, egyenes tartású. A Student Council karszalagja a karján.

MIYU (higgadtan)

Polyák-sensei. A Student Council nevében elnézést kérek a folyosó-incidensért. Az új diákok nem mindig figyelnek.

CSABA

Köszönöm. De valójában semmi rendkívüli nem történt. Csak egy kávé.

Miyu egy pillanatra megakad — talán nem ezt a választ várta. Egy mikrofejhajtás, és továbbsétál. Két másodperccel később, ahonnan eltűnt, AIKA lép elő egy oszlop mögül, mintha mindig is ott állt volna.

AIKA (mosolyogva, fölényesen)

Polyák-sensei. Az első napja van, nem? (a kávés foltra mutat) Engedjen meg egy tanácsot — fekete pólóban kevésbé szembetűnő.

CSABA

Köszönöm a tanácsot. Megpróbálom észben tartani.

Aika mosolya egy fél fokkal mélyebbé lesz. Ahogy elsétál, hátrapillant — Csaba épp megfordult, és a folyosón egy ANIME-FÉNYSUGÁR (csak Aika látja) megvilágítja Csaba szemüvegét. Aika gyors fél-lépést hibáz, és kis híján belebotlik egy padba. Az osztálytársak közül senki sem veszi észre. Aika magában felháborodik magán.

AIKA (magában)

Ez most mi volt. Mi volt ez, Aika, te 17 vagy, nem egy első-osztályos. Szedd össze magad.

4. Tanári szoba bejárata. Délután.

Csaba épp a tanári-szoba felé tart, kezében a délutáni órák jegyzetei. Az ajtó mellett egy kis stand: rajta drótok, egy switch, egy elosztó, kávégép, egy laptop, és YUI — rózsaszín konty-haj, smaragdzöld szem, fehér iskolai-köpennyel a vállán, csavarhúzóval a kezében. Mellette KOMI — fekete hosszú haj, fekete szemüveg, kar-keresztben, egy clipboardot tartva.

YUI

Sensei~! Sensei! Nézze, megszerelem a tanári-kávégépet!

Csaba megáll. A kávégépből egy halk „zzzt" hang jön. Komi két lépést hátra áll.

KOMI (óvatosan, lassan)

Statisztikailag 73%-os valószínűséggel ez a kávégép a következő harminc másodpercen belül megsemmisíti önmagát.

CSABA

Yui-san. Mi a terved a kávégéppel pontosan?

YUI

Megduplázom a teljesítményt, Sensei! Két espresszó egyszerre! A tanárok hálásak lesznek!

CSABA (nyugodtan, mosolyogva)

Ez nagyon kedves tőled. De azt javaslom, hogy mielőtt a tanárok a kórházban lennének hálásak, csavarjuk vissza a fő-tápot. Komi-san, tudod, hol a kapcsoló?

KOMI (bólint)

Tudom. Bal felső sarokban. Hét-nyolcvan-három-zero.

Komi pontosan annyira nyúl, hogy lekapcsolja az áramot. A kávégép enyhén megnyikkan, és csendben lesz. Yui úgy néz Csabára, mint aki épp most fedezett fel valami csodát.

YUI

Sensei… te vagy az első tanár, aki nem üvöltött rám.

CSABA

Üvölteni miért kéne? Te csak segíteni akartál. Csak kicsit nagy lépés volt egyszerre. A computer-clubban folytathatod, ha akarod — ott van főmunkatárs-szerepköm is.

Yui szeme felragyog. Komi csendben felírja a clipboardra „Polyák-sensei — anomália. Folytatódik." A folyosó vége felől csendesen lép oda RIKA — szőke haj, fehér-tip kitsune fülek, mézes arany szem, kis méretes egyenruha, kezében egy A4-es papír.

RIKA (suttogva)

Polyák-sensei… umm… Az osztályfőnököm azt mondta, ide adjam… az engedélykérőt… a computer-clubba.

CSABA

Ó, Maeda-san? Rika-san. Nővéred már tegnap szólt, hogy te is jönnél. Tessék, írom alá. (aláírja) Várunk szerda este hatra.

Rika bólint, és nagyon halkan, csak Csaba felé:

RIKA

…köszönöm.

Aztán ahogy jött, csendben elsétál. Yui Komihoz fordul, és súgva:

YUI

Komi, ezt írd fel: „Sensei tudja a diákok nevét. Még az elsősökét is. Furcsa."

KOMI

Felírom.

5. Computer-club szobája. Szerda este.

A szoba kicsi, de barátságos. Hat asztal, hat régi PC, egy projektor, egy fehér tábla. A falon egy plakát: „CORE7 — Computer Club. Club-vezető: Polyák-sensei." A „CORE7" alá kis vörös szívet rajzolt valaki — Aika jól tudja, ki.

Csaba a tábla előtt. A szobába sorban érkeznek: Yui (futva), Komi (precízen lassan), Akari (zsörtölődve, mert „semmi szükség rá"), Hina (kíváncsian), Miyu (osztályelnöki kötelességből — formálisan), Rika (suttogva köszön), és az utolsóként Aika — pontosan akkor, amikor a többiek már leültek, hogy maximális belépő-jelenetet csinálhasson.

AIKA

Polyák-sensei. Megérkeztem.

CSABA

Akkor mindenki itt van. Sziasztok. Az első club-ülésünk lényege, hogy megismerjétek egymást és engem. Az infó-szakosság itt nem tananyag, hanem játék. A célom, hogy a tanév végéig készítsünk együtt valamit, ami a tiétek — ami nem nekem készül, hanem nektek.

AIKA (magában)

„Nektek készül"… na. Tudja, mit mond. Veszélyes ember.

YUI

RAKÉTA? Sensei, csináljunk rakétát!

KOMI

Az lőtér-engedélyhez kötött.

AKARI

Akkor minecraft-szervert!

HINA (lágyan)

Én… én megcsinálnám a logót… ha lehet.

MIYU

Ha club, akkor szabályzat is kell. Felírom.

RIKA (suttogva)

…rajz?

CSABA

Mindegyik ötlet jó. Egyikőtök se egyenként, hanem együtt — egy weboldal, amin minden ott van: játék, logó, szabályzat, rajzok. Aika-san, te mit gondolsz?

Aika lassan felemeli a tekintetét. Mosolyog — most tényleg.

AIKA

Sensei. Megfelelő ötlet. Csináljuk meg.

Az este vége felé, amikor mindenki elment, Aika a folyosón megáll. A táskájából elővesz egy fekete jegyzetfüzetet — apró arany csíkkal a sarkán. Beleír egy mondatot:

AIKA (jegyzetfüzetbe)

„Polyák Csaba. 38. Halkan beszél, de meghallják. Veszélyes. Vigyázni rá."

Becsukja a füzetet, majd hozzátesz egy apró, alig látható kis szívet a margón. A tetőről a naplemente már mély rózsaszín. A kapu felől Rika integet neki, és Aika visszanéz — visszamosolyog, és az iskolatáskáját átveti a vállán.

AIKA (magában, halkan)

Egy érdekes tanév. Igen, így van.

— vége az 1. epizódnak —